Bulvár
Pletykarovatunk
Részegen táncolt a temetésen
1719. szeptember 20-án, a Saint-Germain kolostorban egészen rendkívüli eset történt. Nigon ügyvéd úr, aki a kolostorban lakott, 19-én meghalt: holttestét másnap reggel, hét órakor, lakása ajtajában felravatalozták, koporsóját halotti lepellel letakarták, kandeláberekkel rakták körül, és egy ezüst szenteltvíztartót is tettek melléje.
Ugyanekkor értesítették D'Arenberg urat, Németalföld ifjú hercegét, aki a szomszédban lakott, hogy a plébánia papjai hamarosan elszállítják a holltestet és eltemetik. A herceg, aki négy másik előkelő úrral az egész éjszakát átmulatta, megérkezik a ravatalhoz barátai és a lakájok kíséretében; mindegyikük kezében borosüveg és pohár éktelenkedik.
Az előkelő urak egyike a koporsóhoz lép, felhajtja a halotti leplet és emigyen szólítja meg az elhunytat: "Szegény Nigon barátom, mi az ördögöt csinálsz itt? Gyere, igyál velünk." Egy másik, mintha lóra szállna, úgy pattan fel a koporsóra, feladatja magának a szenteltvíztartót, és annak egész tartalmát a halott fejére önti, mondván: "Vedelj, szegény barátom, legalább utoljára, hisz úgyis szomjan haltál meg." Nemsokára a papok is megérkeztek, s nem tudtak hová lenni a megbotránkozástól a részegek viselkedése láttán, és amikor a trágárságból nekik is kijutott, nem tehettek mást, mint elszállították a holttestet.
Ám az említett urak együtt tartottak a temetési menettel, és a templomban kórusban kezdtek el énekelni. A plébános fenyegetéseit, már hogy hivatni fogja a király fogdmegeit, és börtönbe vetteti őket, eleresz-tették a fülük mellett. Mondanunk sem kell, hogy az esetet tüstént jelentették az orléans-i hercegnek, aki majd megpukkadt, de nem a méregtől, hanem a nevetéstől, annyira tetszett neki a részegek viselkedése.
Veszedelmes viszonyok
A párizsi szalonokban és a francia arisztokrácia köreiben döbbenetes mértékű a házas-ságtörés és a szeretők szinte kötelező tartása. A hitvesi hűség egyenesen nevetsé-ges.
Manapság a nőknek vagy a szeretője, vagy a nyilvánosság számára kell kicsinosítania magát. Egy nő kockára teszi a jó hírnevét, ha nincs cicisbeója, szeretője. Ha egy nőnek "van valakije", ez csak akkor szerencsétlenség a férj számára, ha botrányos módon történik. Ha ez azonban kíméletesen megy végbe, ha az asszony vigyáz magára, más szóval, a dolog bármennyire valószínűnek is látszik, de nem bizonyított, akkor a férj ostoba fickó, ha ez őt bosszantja.
Londonban a legtöbb férj ilyen vagy olyan formában szeretőt tart. Sokan behozzák szeretőjüket a házukba és a feleségükkel egy asztalhoz ültették. Berlinben a múltkor egy tiszt így szólt a hadügyi tanácsoshoz: "Apropó barátom, mondd meg kérlek a kedves feleségednek, hogy ha ma este hozzájövök, ne vegye magához az ágyra a kutyát. Ilyenkor ugyanis mindig kényelmetlenül alszom".
A francia színházakban is eluralkodott az erkölcstelenség. Itt párnás páholyok is vannak, melyeket egész évre bérelnek. Sok néző a felvonásközökben is foglalkozást keres és az erkölcstelen előadások által feltüzelt fantáziájának szabad folyást akar engedni. Egy párizsi színházunkban tűzvész idején pánik tört ki, s amikor a besötétített páholyok látogatóit értesítették, több páholyban az összes hölgyet pucéran találták, amennyiben az udvariasság meg nem követeli, hogy azt mondjuk az olyan hölgyről, akin csak selyemharisnya és cipő van, hogy fel van öltözve. Az arisztokrácia báljain állandó buja orgiákat tartanak. Egy vacsorán a múltkor, amit Nesle hercegnő adott, a fiatal nemesek addig itatták Gacé asszonyt, hogy az hajlandó volt teljesen meztelenül táncolni a társaság előtt. Mikor a mulatság a tetőfokára hágott, barátai átadták Gacé asszonyt a szolgáknak, hogy ezeknek is legyen valamennyi élvezetük benne. "Hogy mindenkié legyünk, ez a legnagyobb gyönyörűség- nyilatkozta egy magát megnevezni nem akaró hölgy- Ilyen módon egyikükhöz sem leszek hűtlen s a megbánás kínjai nem zavarnak majd." Az arisztokrácia pedig csak táncol. Ki tudja még, meddig...
Az évszázad szégyene
1761. október 13-án Marc - Antoine sok pénzt veszített szerencsejátékban, majd öngyilkos lett. A környék lakosai, fanatikus katolikusok, szerint Marc-Antoine katolikussá akart lenni, ezért a protestáns törvény értelmében a szülőknek meg kell őt gyilkolni. A gyilkosságot tehát a család követte el. Calas-nak el kellett terelni a figyelmet az öngyilkosságról, mert a törvény előírja, hogy az öngyilkost meztelenül, ló farkához kötve kell a városon végighurcolni, miközben a nép szidalmazza és megdobálja. Az öngyilkosság fölvetését az ünnepélyes temetés kizárta: ha a katolikus egyház a maga templomában engedélyezi a temetést, ez bizonyítja, hogy Marc-Antoine katolikus volt, és hogy nem lett öngyilkos. A 13 tagú bíróság úgy döntött, hogy a gyilkosságot elkövették: ennek értelmében halálra ítélték a Calas- házaspárt minden vagyonuk elkobzásával. A másodfokú bíróság további négy hónapig tárgyalta az ügyet, mivel a tanács néhány tagja nem volt meggyőződve a vádlottak bűnösségéről, ezeket sorra el kellett távolítani.
1762 márciusában Jean Calas-t kerékbe törték. Pedig Voltaire is a nyilvánosság előtt próbálta védeni az ártatlanságát:
"Ki hallott már titokban tartott és indoklás nélküli ítéletről? Létezhet-e gyűlöletesebb, zsarnokibb hatalom, mint az, amely kényére-kedvére ont vért, anélkül hogy ezt bármivel is indokolni tudná... Különben is engem nem kizárólag az ő ügye érdekel, hanem a közjóé, az emberiségé. Mindenkinek rendkívül fontos, hogy az ehhez hasonló ítéleteket a bírák kötelesek legyenek megindokolni. A toulouse-i felső bíróságnak éreznie kell, hogy mindaddig, amíg be nem méltóztatik bizonyítani, hogy Calas-ék bűnösök, őt magát tartják bűnösnek, és biztos lehet abban, hogy Európa nagy része undorral fog elfordulni tőle...lehetővé kell tenni mindenki számára, hogy a maga módján imádkozzék Istenéhez, éppen úgy, amint a saját szája íze szerint főz; s amennyiben betartja az ország törvényeit, a gyomornak és a vallás gyakorlásának teljes szabadságot kell élveznie. "
»A toulouse-i parlamentnek egészen sajátságos szokása van a tanubizonyítás körül. Másutt félbizonyitékot ismernek, mely voltaképen mégis kétséges, mert tudjuk, hogy nincs fél igazság. De Toulouse-ban negyed- •és nyolczad bizonyítékot is ismernek. így például egy mendemonda lehet negyed bizonyíték, úgy hogy nyolcz pletyka, egy alaptalan beszéd viszharígja, bizonyítékká válhatik, s Calas Jánost majdnem ezen szabályok szerint Ítélték kerékbetörésre. A római törvények oly bizonyitékot kivannak, mely luce meridiana clarior, fényesebb a déli napnál. «
"Aki azt mondja: úgy gondolkozz, ahogy én, vagy Isten megbüntet, az hamarosan azt mondja majd: úgy gondolkozz, ahogy én, vagy megöllek. '
VOLTAIRE NEMESLELKÜSÉGE JEAN CALAS ÜGYÉBEN. Jean Calas fija, sürü vérü természete miatt bolygó melancholiába esett 's megölte magát Toulouseban. Atyját, mint eretneket elébb is sokan gyülölték vak buzgóságból 's most csak eltehessék láb alól, gyanúba mártották mintha ő maga végezte volna-ki fiját, 's a' Toulousei Parlament el is üttette fejét a szerentsétlennek. Voltairet ezen üldözés felette nagyon meg boszontotta, - mit tegyen? a feláldozottnak életét vissza adni többé nem lehetett!
De hogy az ártatlanságot világosságra hozhassa, össze szoritotta minden figyelmét, uj szoros visgálatja alá vette az actákat, megbizonyította az azokban eléfordult környülállásokból, hogy a gyülölség és üldözés elvakítatva hurczoltatott egy ártatlan atyát, hóhéra pallossa alá. Ömledezett ékes szóllása az igaz ügy mellett, felnyitotta a világ szemét s az elejtettnek legalább nevé ről lehuzta a gyalázatot, a Calas familiának pedig becstelenségbe bukását, tisztába hozta. Voltairenek ezen szép tette magának is mindég nagy örömére volt. Ferneyi kastélyának előszobájába függött a szerentsétlen Calas története, igen szép festésben. (1826)
Gyermekeket rabolnak fényes nappal?
A hírek szerint már nyolc nap óta álruhás rendőrtisztek csatangolnak Párizs különböző negyedeiben, és 5-10 év közötti lányokat fogdosnak össze és rabolnak el zárt fiákerekben; a szülők kézművesek, vagy más egyszerű emberek, akik gyermeküket szokás szerint ide-oda küldözgették ezért-azért.
E hónap 16. napján a kikötői negyedben egy fiúcska, akit megfogtak, és el akartak rabolni, elkezdett kiabálni, mikor a kocsiba bedobták, néhány asszony észrevévén a dolgot, óriási lármát csapott. Ez embertelen eljárás, amely semmiféle indokkal sem menthető, sértette az emberek jog-és igazságérzetét, és a gyermekrablás híre hamarosan szertefutott az egész városban, és az emberek rémhíreket kezdtek mesélni, hogy egy leprás hercegnek emberi vérből való fürdőre van szüksége, és ezért kellenek a gyerekek.
A legnagyobb valószínűség szerint azért van szükség a gyermekekre, mert az amerikai Mississippibe akarják küldeni őket, hogy az ott létesítendő selyemhernyótenyésztő telepeken segédkezzenek, mindennek ellenére elképzelhetetlennek tartom, hogy létezzék olyan miniszteri rendelet, amely lehetővé tenné gyermekek elrablását. A Mercure-ban ez év folyamán cikk is jelent meg, amely e létesítmények előnyét fejtegette, a cikk még arról is beszámolt, hogy még gyermekeket is lehetne alkalmazni, és akik ott vállalnának munkát, földet is kapnának megművelésre. Új-Franciaországot a szegényházból származó gyerekekkel akarták benépesíteni, és titkos rendeletet adtak ki a csavargó gyermekek összefogdosására. 1751