Egyéb
Apró hírek, érdekességek
Fekete leves és ötórai tea
-terjed a kávézás-
A kávézás egészen divatba jött. Kérdik, mi az a kávézás ? Ez annak a felfedezése, hogyan lehet egyszerre sok embert vendégül látni minden különösebb kiadás nélkül. A kávézás napján az arra alkalmas teremben két-, három- vagy négyszemélyes asztalkákat helyeznek el, amelyeknek egy részére kártyát, dominót, sakkot tesznek, a többire pedig sört, bort, limonádét.
A ház úrnője, akinél kávézásra gyűlnek össze, angol divat szerint öltözködik: egyszerű, rövid ruhában, kicsi kalappal, rendszerint egy hosszú pultszerű asztal mögött áll, amelyen narancs, kétszersült, brosúrák és könyvek találhatók.
A vacsora étrendje: tyúkhús rizzsel és sülthús, mindenki asztalán egy, esetleg kétfogásos étel. Ez a divat úgylátszik összefüggésben van azzal a nagy szabadsággal, ami eluralkodott a társaságokban. Pantomim jeleneteket mutatnak be, táncolnak, énekelnek és kis vígjátékokat adnak elő.
Párizsban manapság (1726) két kávéház van, ahol az irodalmárok összejönnek: a Procope, a színházzal szemben és a Gradot. A kávéházakat látogató írók egyéniség tekintetében eléggé érdekesek. Boindin például mindig értekező előadásokat tartott, írásait olvasta fel. Az udvarnál is fogyasztják délután a kávét, bár van aki fanyalog. Egy német hercegnő a múltkor kijelentette: "Nem bírom elviselni a teát, sem a kávét, sem a kakaót. Nem tudom felfogni, hogy lehet az ilyesmit szeretni. A teában a széna és a romlott szalma ízét érzem, a kávéban a korom ízét, a kakaót pedig túl édesnek találom. Hogy mit ennék szívesen? Egy jó sörcefrét vagy sörlevest." Egyébként Franciaországban ma ugyanúgy keresik a kávét, mint a kenyeret. Maga Voltaire is naponta 72 csészével iszik meg.
Nálunk, Erdélyben is újdonságnak számít a kávé. Apor Péter
tudósít: Régen, ha valakinek azt mondtad: kell-e kávé, talán azt értette volna,
hogy állj el mellőle, ha kell-e thé, talán azt tudta volna, hogy tegezed, ha
csukolátával kínáltál volna valakit, talán azt sem tudta volna, hol van
Kacsulátfalva. Híre sem volt ezeknek a régi időkben, hanem Brassóban főzték a
fahéjvizet, azon kívűl a reggeli italt hívták aquavitának, pálinkának, vagy
tiszta égettbort ittanak. Vagy pedig égettbort töltvén tálba, azt megmézelték,
egy vagy két fügét vagy mazsolát tettek közibe, meggyújtották az égettbort,
úgy keverték a tálban kalánnal, aztán megoltván a tüzet, azt itták, az fügét
utána ették.
A halál háza
Kórházba megyek- sóhajt fel a szegény párizsi-apám is ott lehelte ki lelkét, ott haljak meg én is. Szörnyű állapotok jellemzik a párizsi Hôtel-Dieu kórházat.
A kórház nedves és szellőzetlen helyiségeiben minden adottság megvan ahhoz, hogy dögvé-szes hely legyen; a seb itt könnyebben elgennyesedik, a skorbut és a rüh szinte járványszerű, és nem sok idő kell hozzá, hogy a legtöbb beteg megkapja. A legegyszerűbb betegségek is súlyossá válnak a fertőző levegő kikerülhetetlen következményeképpen, ugyanezen oknál fogva a fejen vagy a lábon levő sérülések ebben a kórházban rendszerint halálosak. A leg-különbözőbb betegségek kerülnek egy takaró alá. És ez mind abban a században, amikor a mikrószkóp segítségével az emberi sejteket vizsgálhatjuk, és a pestisjárványok lassan megszűnőben vannak. A szegény emberek ellátásával senki sem törődik, miközben a kórház bevétele óriási.
Figaro Versailles-ban
Néhány nappal a Figaro házassága után a Királyné bizalmas társaságban A sevillai borbélyt mutatta be trianoni kis színházában. A szerző, Beaumarchais nagyon jól érezte milyen előnyökhöz juthat Sevillai borbélyának előadása által.
Igyekszik minden akadályt elhárítani a Figaro házassága útjából: ez a darabja ugyanis nem más, mint minden nagy állami testület hibáinak szatírája. Sokat magasztalták Voltaire és Rousseau írásműveinek hatását, de ezeket a nép kevéssé olvasta; a Figaro házasságának és A sevillai bor-bélynak egyetlen előadása azonban kiszolgáltatta s kormányzókat, a hivatalokat, a nemességet és a pénzügyi köröket az egész francia polgárság ítéletének.
És az esztelen Udvar csak a szórakozásnak él. Mindenkit a "Kis lakosztályok színháza" foglalkoztat, ahol Madame Pompadour mutogatta bájait és tehetségét. Mindenki csak szereptanulással foglalkozik. Többen állítják, hogy Petronius idején a római császári udvar nem sokban különbözött a mi, pusztán a gyönyöröknek élő udvarunktól. 1785