Fedezetlen értékpapírok

Law óriási csalása

Voltaire írja Párizsból: Egy Law (ejtsd: ló) nevezetű skót már régóta foglalkozott egy olyan társaság megalapításával, ami bankjegyekben fizetné ki valamely ország adósságait, és amely anyagi fedezetét az állami jövedelmekből teremtené elő. Az Orléans-i herceg régenssége idején, 1716-ban maga alapított egy bankot, aztán hatáskörébe vonta a Mississippi Társaságot is, amelyről úgy hírlett, hogy nagy haszonnal fog működni.

A közönség, megszédülve a nyereség csalétkétől, nekivadulva vásárolta fel a bank részvényeit. A bankot 1718-ban Királyi Bankká nyilvánították. Minden a skót Law kezébe került, és a királyság egész pénzügye egyetlen kereskedelmi társaságtól függött. Mivel úgy látszott, hogy a társaság óriási, megingathatatlan alapokon nyugszik, részvényei eredeti értéküknek háromszorosára emelkedtek. A kibocsátott értékpapírok állandó áringadozásai lehetővé tették teljesen ismeretlen egyéneknek, hogy óriási vagyonokat szerezzenek.

Law annyi bankjegyet gyártatott, hogy az értékpapírok összértéke 90-szerese lett annak az aranypénznek, ami az országban forgalomban volt. A nagy bankárok bankjegyeiket ércpénzre cserélték be. Csak papír maradt, igazi nyomor lépett a fiktív gazdagság helyére. A társaság megbukott, Law menekülni kényszerült. Több mint 500 000 polgár vitte papírrá vált vagyonát a kártalanító bizottságokhoz. Így végződött ez a fantasztikus hazárdjáték.

Közlemény

Az egésztelkes jobbágy az urbárium értelmében jelen évben földesurának, királyának és a vármegyének tartozik:

52 igásnapszám 17 ft. 40
Hosszú fuvar 2 ft. 30
Szolgáltatandó élelmiszerek 48 ft.
Úrbér 1 ft.
Kilenced és tized 12 ft.
Hadiadó és háziadó 30 ft.
Egyházra, tanító fizetése 4 ft.
Plébános tartására 2 ft.
Hidak, utak, középületek javítására 7 ft.
Maga részére 500 ft. évi kamata 30 ft.
Anyagok ára 20 ft.
Szolgáló élelmezése, fizetése 50 ft.
Saját élelme, család 60 ft.
Újoncozásra (alkalomszerű) 2 ft.
Katonák ellátása 6 ft.
Közút építése 8 ft.
ÖSSZESEN 255 ft.
Bevételek: 180 ft. /év

Szorgos szlovákok

A Pozsony megyében élő szlovákok hasznára vannak országunknak, bár újabb lakosai az országnak, mint a németek. A szlovákok azoknak a népeknek a leszár-mazottai, akik megszállták a Morvától a Garamig terjedő részeket. A magyarok hatalmuk alá vetették őket. Azután pedig a magyarok uralma alatt keveredni kellett az új néppel és engedelmeskedni nekik. Emiatt nem kell hallgatni azokra, akik nem ismerve a régiséget és a történelmet, nemtelen származást és dicstelen elszaporodást költenek arról a népről, amely régen olyan erős volt, most pedig azok közé sorolandó, mely Magyarországunkon mindegyiknél hasznosabb.

Nyelvük a csehekéhez van a legközelebb, lágy és sok finomsággal van tele. Nem használnak azonban a magyarok módjára általában egyazon nyelvet. A nemes származásúaké, valamint a polgároké sok szépséget mutat fel, akár az egyes szavakat nézzük, akár a stílust. A magyar ruhát válogatás nélkül mindenki szereti, de a parasztoké bővebb. Testi erejükkel, sőt termetükkel is fölülmúlják a magyarokat. Vállasak ugyanis, erős nyakúak, majdhogynem sas-szeműek, széles mellűek, tagbaszakadtak. Mivel ilyen a termetük, a munkát, különösen a mezőgazdaságit nagyon jól bírják.

Népszerű a kukorica és a burgonya

Terjednek az amerikai növények Európában is, mint kiváló kenyérpótlék éhínség idején.

A burgonyát a francia Bourgogne városában kezdték most már nagyobb mennyiségben termeszteni.

Még csak 40 éve sincs - írja Battara itáliai mezőgazdász a kukoricáról 1778-ban -hogy a parasztok a kert szélén ültettek el egy vagy két csövet. De ahogy lassacskán növekedett az ültetvény, az történt, hogy bőséges lett a termés, s ekkor a földesurak, akik korábban ügyet sem vetettek a kukoricára, követelni kezdték a maguk részét, és legfeljebb 20-25 éve, hogy ez a termény fontos jövedelemforrássá lett. Bárcsak az 1715. évi ínség idején lett volna már ez az abrak ! A "fehér szarvasgomba", a burgonya pont ott terjed el, ahol a kukorica. A szegény parasztok Németországban az esztendő jó hat hónapjában csak burgonyán élnek, és nagyon szépek és makkegészségesek. Kedvező körülmény, hogy a burgonya a föld alatt nő, mert soha nincs kitéve a háború dúlásának. Most végre nem virágként, hanem eledelként használják parasztjaink.

Sötét nyomor vidéken

Franciaországból jelentik

"Mindennap új meg új szörnyű igazságtalanságokról hall az ember vidéken. S ennek következménye, hogy a lakosok száma 6 év alatt egyharmadára csökkent. Az adónak az a formája, ami lehetővé teszi, hogy a parasztot ne csak személyében, de kocsijával, állataival együtt robotra kényszerítsék, a legszörnyűbb adó, amelyet valaha szegény embernek el kellett viselnie, a parasztokat kiforgatják mindenükből, a legtöbb a kisebb városokba menekül.

Több olyan falu is van, ahol 3 évre visszamenőleg tartoznak az adóval. A királyság elszegényedik, a vidék elnéptelenedik, a földművelés rendkívüli mértékben lecsökken, ezzel szemben a fényűzés növekszik mindenütt, a kereskedelem elvesztegeti tartalékát, s csak luxuscikkekkel foglalkozik: nincs nyersanyaga. Európa megrontói lettünk a hiú fényűzés révén.

Rossz gabonakereskedők vagyunk, búzánk sokszor nekünk sincsen elég. A kereskedelem az udvaroncoknak van kiszolgáltatva, akik hozzánemértésük révén csak bajt okoznak. Franciaországban az új eljárások bevezetésére csak a nagybirtokosoknak van módja, arra, hogy irtassanak, a szikes talajt megtermékenyítsék, műtrágyát messziről hozzanak. Nálunk még cséphadarót használnak, míg Angliában régóta cséplőgépet."

Sajnos, a hazai állapotok sem jobbak. "A magyar parasztnak életmódja igen együgyű. Egy jégeső a parasztot egész évi kenyerétől és marhájának eleségétől megfosztja, s a magyar paraszt áll, kezeit összekapcsolván könnybe merült szemeit törölgeti és kétségbeesni akar. Még a meleg nyárnak közepében is kénytelen száraz kenyeret, szalonnát, fokhagymát és vereshagymát nyersen enni, a többi kerti vetemény nélkül el kell neki lenni. A falusi életben a vallás álcája alatt borzasztó zavar, babonaság, előítélet van, amelyek a földművelő nép lelkében sötétséget, az életben nyomort terjesztenek."

Kezdőlap