Józan ész

FRANCIA ENCIKLOPÉDIA --- Ezekben a bejegyzésekben bemutatjuk a legfontosabb címeket, melyek századunk nagy és fontos sorozatának lapjain jelentek meg. 

Józan észnek azt az adottságot nevezzük, amelyet a természet alakított ki mindenkiben, vagy legalábbis az emberek többségében, s amelynek birtokában az emberek - amikor értelmük már megérett a használatra - józan és kiegyensúlyozott ítéleteket tudnak alkotni a saját szubjektív észlelésüktől különböző tárgyakról; s ezek az ítéletek nem következményei semmiféle előzetes elvnek. Ha példát akarunk hallani olyan ítéletekre, melyeket elsősorban a józan ész szabályai és ereje igazolnak, a következőket idézhetjük:

1. Léteznek más lények és más emberek is a világon, nemcsak én.

2. Van valami, amit igazságnak, bölcsességnek, megfontoltságnak neveznek, és ez a valami nem pusztán önkényes föltevés.

3. Van bennem valami, amit értelemnek nevezek, s valami, ami nem értelem, - ez utóbbi a test.

4. Az emberek nem esküdtek össze valamennyien arra, hogy becsapjanak és félrevezessenek másokat.

5. Ami nem értelem, az sosem teremtheti meg az értelem valamennyi okozatát; a találomra mozgatott anyagrészecskék nem hozhatnak létre valamely szabályos elrendezésű és mozgású művet, például egy faliórát.

Mint mondják, az az emberek általános érzése, hogy a Nap átmérője nem több két lábnyinál. Mire ezt válaszoljuk: nem igaz, hogy mindazok, akiknek módjukban áll megítélni a Nap nagyságát, általában csak két vagy három lábnyi átmérőjűnek tartják. E tekintetben a legműveletlenebb nép is a közvéleményre vagy a filozófusokra és asztronómusokra hagyatkozik, mintsem saját szeme tanúságtételére. 

Ezért sosem, még a nép körében sem találkoztunk olyan emberekkel, akik komolyan állítanák, hogy tévedünk, amikor a Napot négy lábnyi gömbnél nagyobbnak hisszük. Ha ugyanis akadna olyan elmaradott ember, aki vitatkoznék efölött, abban a pillanatban felhagyna kétkedésével, mihelyt egy közönséges tárgyat mutatnánk neki, s az tapasztalatilag, a távolsággal arányosan összehasonlíthatatlanul kisebbnek tűnnék a szemében, mint amikor közelről nézi. Így a legostobább embereknek is meggyőződésükké válik, hogy a tárgyak valódi terjedelmét illetően megcsalja őket a saját szemük. 

Ez az ítélet tehát nem természetes érzés, hiszen éppen ellenkezőleg, egyetemlegesen megcáfolja azt a gondolkodás: az értelmes természet legtisztább érzése.