Magyarhon
Hungária hírei
Veszélyben a nemesi adómentesség
A Habsburg - udvar arra készül, hogy korlátozza a magyar nemesség évszázados ősi jogait - derül ki abból a jelentésből, amit Kaunitz kancellár fogalmazott uralkodónőnk, Mária Terézia számára.
Kaunitz előterjesztése szerint ha a Magyar Királyság megfelelő alkotmányt kapna, az uralkodóház hatalma megkétszereződnék, és a bölcs kormányzás bőséges erőforrásait és gyümölcseit lehetne elérni. Magyarország ko-moly figyelmet érdemel és királynői gondoskodást - véli a kancellár.
A folytatás érdekesebb: De szerencsétlenségére Magyarország belső alkotmánya még olyan jellegű, hogy a király és az ország jóléte egymással ellentétben áll, és mindaz, ami ennek mezőgazdasági termékek eladásával, manufaktúrák alapításával és kereskedelemmel gazdagodást jelentene, nem az adófizetőknek, hanem az állami terhek viselése alól magát teljesen kivonó nemességnek szolgálna javára. Ez pedig igen káros visszaélésre vezetne.
A tapasztalat bizonyítja, hogy az országgyűlések az
uralkodóra mindig hátrányosak, ezért nem kell a rendeket összehívni. Viszont a
körülmények természete szerint az egyes megyékhez kell fordulni, és azon kell
lenni, hogy Őfelsége ott a kisnemesség útján minél előbb befolyást nyerjen. Az
országgyűlési végzésekhez vagy és a hazai törvényekhez sohasem szabad
hozzányúlni. A legkevésbé sem szabad azonban elárulni, hogy szándékunkban áll
a nemesség teljes adómentességének korlátozása. Ez óriási vihart keltene és
egyszerre minden jó elgondolást tönkretenne.
Türelem templomot terem
II. József új rendelete
Minden olyan vallásgyakorlattal nem bíró helyen, ahol van száz nem katolikus család, s ezeknek van elegendő, törvényes úton biztosított fedezetük imaházak, lelkészlakok, tanítólakások építésére és ellátására, anélkül, hogy a szolgáltató népet ezekkel a hozzájárulásokkal túlságosan megterhelnék, avagy a reá háruló közadók viselése szempontjából meggyengítenék, legyen szabad ugyanazon nem katolikusoknak, vagyis az ágostai és helvét hitvallásuaknak, avagy a görög szertartású nem egyesülteknek azaz görög keletieknek magánimaházukat olyan módon felépíteni, hogy ezeknek se tornyuk, se harangjuk, se bejáratuk-olyan, amilyen a nyilvános templomoknak van- ne legyen, viszont mind e helyeken, mind pedig e településeken kívűl szabadon meg kell engedni nekik azt is, hogy lelkészeket és tanítókat alkalmazzanak, s a nekik szükséges épületeket felépíthessék, és ennek megfelelően ezekben a magánimaházakban elláthassák betegeiket is.
Elfogadta az Országgyűlés a nőágon való trónöröklést
Ő legszentségesebb császári és királyi felsége férfiágának magvaszakadtával az öröklési jogon való utódlást Magyarországban és koronájában, s az Isten segedelmével már visszaszerzett és visszaszerzendő ehhez tartozó részekben és tartományokban, felséges Osztrák Házának nőágára is, és pedig első helyen a fent tisztelt most uralkodó legszentségesebb császári és királyi felségnek, azután, ennek magvaszakadtával, a néhai boldogult I. Józsefnek, s ezeknek is magvaszakadtán, a néhai dicső Lipótnak, császároknak s Magyarország királyainak ágyékából származókra, feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul, kölcsönösen és együttesen örökösödésileg birtoklandó más országaiban s tartományaiban is megállapított elsőszülöttségi rendhez képest uralkodás és kormányzás végett átruházzák.
Őlegszentségesebb császári és királyi felsége az ország és az ahhoz kapcsolt részek összes hű karainak s rendeinek minden, úgy hitlevélbe foglalt, mint bármely más jogait, szabadságait, kiváltságait s mentességeit, és előjogait, az alkotott törvényeket s helybenhagyott szokásokat kegyelmesen megerősíti és meg fogja tartani.
Rendezik a jobbágyi szolgáltatásokat
A királynő újabb ajándéka népének
"Arra irányul a mi anyai fáradozásunk, és királyi gondunk, hogy egyrészről a földesurakat szabadon és sértetlenül megőrizzük igazi jogaikban, másrészről pedig minél jobban gondoskodjunk a szegény adózó nép megmaradásáról és az egész országnak ezzel elválaszthatatlanul összekapcsolt javáról, következésképp az adózó népet megóvjuk a földesuraknak minden igaztalan és törvénytelen elnyomásától.
Az úrbérszabályozási példányokba kifejezetten és határozottan írassék be mind a telki állomány, mind pedig az, hogy az igásrobotot két vagy négy igával kell-e teljesíteni és az, hogy a kilencedet természetben vagy milyen egyenértékben kell leróni.
Az alattvalók a szabályozásban foglalt szolgáltatásoknál nagyobbakra már csak azért nem kényszeríthetők, mert a szolgáltatások és kötelezettségek ily módon létrejövő egyenlőtlensége könnye okot és alkalmat adna új mozgalmakra és nyugtalankodásokra.
A helységek osztályba sorolását szabályosan és lelkiismeretesen dolgozzák ki, mind pedig megfelelően jegyezzék fel a telek és tartozékok állományát, a fekvéseknek, a földnek és területnek s az előnyös és káros tényezőknek megfelelően.
Minden egésztelkes jobbágy köteles lesz az úrbérszabályozás értelmében hetenként egy napi négyigás robotot teljesíteni az úrnak, ahol azonban mostanáig két igával szokták teljesíteni az igásrobotot, azokon a helyeken ezután is két igával fogják."
Meg kell tiltani a cigányok kóborlását
A cigány nevet is tilos lesz használni
"Mivel őfelsége kegyesen felismerte, hogy a kóborló és eddig
lopásból és rablásból élni szokott, az igaz hit alapelemeivel alaposan át nem
itatott és az államra terhes cigány népségnek megrendszabályozása, az országnak
előmenetele érdekében megtett, említésre méltó és üdvös munkának folytatását
minden erővel elő kell mozdítani, ezért megparancsolta, hogy a cigányok
nemzetségének nevét mindenütt el kell törölni és ezt országszerte ki kell
hirdetni, és azok számára, kik ezek után is úgy nevezik ezen érintett cigányokat,
büntetést kell kiszabni. Emellett rendeljék el, hogy ezen nép tagjait ezután
minden késleltető nehézség nélkül fogadják be az iparosok céheikbe.
Az említett cigányoknak megrendszabályozásánál a legnagyobb erőt arra kell fordítani, hogy ezen népet tiltsák el jelenlegi, az ország lakosai számára igen ártalmas és károkat okozó kóborlástól. Evégből őfelsége kegyesen elrendelte és megparancsolta, hogy ezen cigányokat állandó lakhelyre kell szorítani és ezt tartósítsák állandó zsinórmértéknek, továbbá leszögezvén és meghatározván ezt, az ezen vagy másutt röghöz kötött cigányok egyikének sem lesz szabad egyik helyről a másik helyre munka, vagy mesterség keresése vagy végzése, vagy bármi más címen vándorolni, útlevelet nem szabad váltani.
De egyáltalán ne nyújtsanak lehetőséget arra, hogy egyik helyről a másikra vándorolhassanak, evégből számukra ne adjanak útlevelet, miért is a lótartást, mellyel az egyik helyről a másik helyre való vándorlásba kezdenének, és könnyebben lophatnának és rabolhatnának, ne engedélyezzék. Az erdélyi oláh cigányoknak (mint rosszabb fajtájú embereknek) nem engedélyezi a bevándorlását Magyarországra, hanem a harmincados helyek és a nevezett fejedelemség végein levő helyekről, ahol megjelennek, vissza kell űzni őket, visszatérítésre kényszerítve Erdélybe.
1. A falusi bírák kötelesek megakadályozni, hogy a cigányok döghúst egyenek; aki ilyet tesz, azt meg kell büntetni, többek közt azzal is, hogy egy teljes hónapon keresztül kenyéren és vízen böjtöljön a magisztrátus börtönében.
2. A cigányok lovat nem tarthatnak, a náluk levőket el kell árverezni, s a lóért kapott összeg kétharmada illeti csak a tulajdonost, a többi a bejelentőé.
3. Mivel a cigányok muzsikálás és kovácsolás ürügyén szoktak kóborolni, ezért a jövendőben csak azok űzhetik e két mesterséget, akik rendelkeznek a hozzájuk való szerszámokkal, továbbá van a faluban házuk és családjuk tagjai sem henyélnek.
4. A gyerekeket el kell venni a szüleiktől és ki kell adni a parasztokhoz, akik a vármegyétől napi három krajcárt kapnak egy-egy gyerekért, amíg azok nem képesek dolgozni.
5. A plébánosok kötelesek ingyen oktatni a cigányokat és gyerekeiket a vallásra, valamint a triviális iskolákban ugyancsak ingyen tanítani a gyerekeket, s a céhek is kötelesek felvenni és mesterségre tanítani őket.
6. "Ezen nép emlékezetének a kiirtása végett" ezentúl súlyos büntetés terhe alatt tilos a cigány nyelv használata: a cigányok beszéljék azt a nyelvet, amelyiket a környezetük beszéli.
Ha jobbágy vagy- mehetsz ahová akarsz
II. József a parasztok pártját fogja?
"Először. A jobbágyi állapotot - amennyiben az a jobbágyokat eleddig örökre elkötelezettekké és röghöz kötöttekké tette - a jövőben egyszerűen eltöröljük; s azt sem akarjuk, hogy a jövőben a "jobbágy" elnevezést ebben az értelemben bárki is használja; következésképpen kinyilatkoztatjuk, hogy a jobbágyok egyenként és összességükben, bármilyen nemzetiségűek és vallásúak legyenek is, a jövőben személyüket tekintve szabadok és szabad költözködésű emberek legyenek...
Másodszor. Azt akarjuk, hogy minden egyes jobbágy tetszése szerint, földesura beleegyezése nélkül is házasságot köthessen, tanulhasson, tudományos munkát végezhessen, kitanulhassa a (szabad) művészeteket avagy a mesterségeket, s bárhol gyakorolhassa is azokat.
Harmadszor. A földesúr saját nemesi telkén és lakóházában teljesítendő szolgai munkára nem kényszerítheti sem a jobbágyot, sem annak fiát, lányát vagy más hozzátartozóját azok akarata ellenére...
Negyedszer. Minden egyes jobbágy, bármiféle ingóságait és szerzett javait, ti. a földek, a rétek, a malmok és a szőlők méltó becsértékét, tetszése szerint eladhatja, elajándékozhatja, elcserélheti, elzálogosíthatja, gyermekeire vagy más rokonaira hagyományozhatja végrendeletileg, vagy akinek akarja, arra is ráhagyhatja; továbbá ezek felől saját akarata szerint szabadon dönthet.
Ötödször. A jobbágyok által bírt javak biztonságának megerősítése céljából jóságosan elhatároztuk, hogy sem őket, sem bármiféle jogcímen utódaikat törvényes és elegendő ok nélkül, s az illetékes vármegye előzetes tájékoztatása mellőzésével ne lehessen sem elmozdítani, sem zavarni jobbágytelkük vagy bármilyen más fekvőségük tekintetében,
Hatodszor. Ha pedig úgy adódnék, hogy (a pontok) közül egyik vagy a másik zaklatást okozna nekik, akkor azt illetően a vármegye köteles nekik az ügyvédői segítséget kijelölni, és a rajtuk esett sérelmeket megtorolni.
Kelt Bécsben, a mi főherczegi városunkban, augusztus hónap huszonkettedik napján, az Úrnak ezerhétszáznyolcvanötödik esztendejében, római császárságunknak huszonnegyedik, magyar, cseh és egyéb királyságunknak ötödik esztendejében.