Vélemények
Anglia: egy modern ország
francia vélemények

Montesquieu az angol parlamentáris királyságban a szabadságjogok biztosítékát látja, hiszen olyan ország, ahol a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom szét van választva.
"Angliában senki sincs az adó alól felmentve pusztán azért, mert nemes vagy pap. Így senki sem érzi magát elnyomva, senki sem panaszkodik. A paraszt lábát nem töri sebesre a fapapucs. Fehér kenyeret eszik, jól ruházkodik, állat-állományát növelni vagy házát zsindellyel befedni nem fél, mert nem kell aggódnia amiatt, hogy ezért a következő eszten-dőben több adót vetnek ki rá. Mindenki, aki tisztes pénztárcával és nemesi előnévvel jön Párizsba, nagyképűen, megvetéssel nézhet a kereskedőre. De én igazán nem tudom, hogy ki a hasznosabb az államnak: az agyonpúderezett előkelő, aki tudja, hány órakor kel és fekszik a király, s a miniszter előszobájában a szolgát játssza, vagy a kereskedő, aki irodájából Elő-Indiába vagy Kairóba küld megrendeléseket, és ezzel a világ javát szolgálja" -vélekedik Voltaire.
Francia tudósítók szerint "Angliában az utakon nem találkozik az ember vámszedőkkel, hivatalnokokkal. Amikor belépsz a szigetországba, alaposan megvizsgálnak Dovernél, utána már beutazhatod egész Nagy - Britanniát, a legkisebb ellenőrzéssel sem fognak háborgatni. S ha idegenekkel így járnak el, a hazai polgárokkal még sokkal inkább. A vámhivatalokat a királyság szélső pontjain állították fel, azokban egyszer és mindenkorra elvégzik a vizsgálatot.
A posztóipar hihetetlenül sok kis házikó lakóit tartja el, amelyekben a férfiak mellett a nők és a gyerekek is folyton lazítják, tépik, szövik a gyapjút. Így egyetlen kéz sem pihen tétlenül, a legfiatalabbaktól a legöregebbekig mindenki megkeresi a kenyerét. Megfigyelhető, hogy sok földbirtokot felvásároltak a londoni kereskedők. Így a Cityben keletkezett vagyonok kiterjednek a vidékre, s olyan családokat gyökereztetnek meg, amelyek egy idő múlva egyenrangúak lesz-nek az ősi vidéki nemességgel."
Megalakult a Nagypáholy

Az angol szabadkőműves páholyok egyesülése után létrejött a Nagypáholy, aminek nagymestere minden páholy elöljárója is. A szabadkőműves társaság negyedévenként szeretetlakomát rendez Keresztelő Szent János napján, és e lakomán minden páholyból minden mester, tanonc és inas részt vehet. A testvérek egyenrangúak, száműztek minden elsőbbségi és rangbéli vitát.
Érkezési sorrendben foglalnak helyet az asztal mellett, és ha egyszerű kézműves kerül herceg mellé, oly bizalmas, nyájas és baráti beszélgetés bontakozik ki, mintha két vér szerinti testvérről lenne szó. Csodálatra méltó, hogy a jelenlevők nagy száma ellenére (néha 500 vendég is ül az asztalnál) minden csendben, mértéktartással és barátságban zajlik.
Ha egy szabadkőműves testvért adósságai miatt bebörtönöznek, akkor a többiek fizetnek helyette, mihelyt bebizonyosodik az adós becsületessége. A szabadkőműves alkotmány szerint csak olyan ember lehet tag, akit áthat a jóakarat. Hűséges embernek kell lennie, aki barátja gazdagnak és szegénynek. Itt megtalálja az ember a tudományok, a művészetek és a jó erkölcs iskoláját, egy egész akadémiát.
1723
A halálbüntetés ellen

Cesare
Beccaria most megjelent könyvében élesen elítéli a halálbüntetést. A szerző
szerint "a kivégzés a legtöbb néző számára nem más, mint véres látványosság,
emberáldozat, színjáték a ráérőknek, és sokaknak alkalom a felháborodással
vegyes szánalomra. E két érzület sokkal meghatározóbb, mint a jótékony hatású
rettenet, aminek a törvények a halálbüntetést szánják.

Nem a büntetés erőssége, hanem annak tartalma az, ami a legerősebb hatással van az emberi lélekre, mivel érzékenységünket könnyebben és állandóbban érintik a kicsiny, de ismétlődő befolyások, semmint az erős, de múló hatás. Általános szabály, hogy a heves érzések magukkal ragadják ugyan az embereket, de nem hosszú időre. Nem szabad kínozni egy ártatlant, hiszen annak minősül a törvény szerint az az ember, akinek bűneit nem bizonyították be."
1764